A megbocsátás lélektana és metodikája

Hányszor…, de hányszor kap hangsúlyt a megbocsátás fontossága. Azt viszont kevesen tudják, hogy miért olyan fontos ez a folyamat, mit is jelent ez valójában és hogyan lehet véghezvinni…

Hosszú évek telnek el emberek életében úgy, hogy tökéletesen meg vannak győződve arról, hogy már réges-régen megbocsátottak bizonyos embereknek, akik annak idején megbántották őket. Aztán egyszer csak váratlanul találkoznak és puszta testérzeteikből kiderül, hogy ez sem volt igaz.

Elvárások, sérelmek, hatalmi játékok

Ancsel Éva szerint „A másik emberrel általában a világon semmi más bajunk nincs, csak az, hogy ő másik.” - és mennyire igaza van. Sokan alkotnak egy ideálképet a világról és a körülöttük lévő emberekről. Ez az elvárás. Aztán ha ebben a képben csalódniuk kell, kiben is csalódnak tulajdonképpen? Hát igen. Önmagukban. Ez a sérelem. Majd folytatják a küzdelmet, hogy mégis csak úgy legyen, ahogyan azt ők elképzelték. Nehezen fogadják el, hogy nem tudják a másikat irányítani, ezért mindent megtesznek, hogy manipulálják környezetüket, akár meg is betegítik magukat, vagy sértegetni próbálják a másik önérzetét céljuk elérése érdekében. Ez a hatalmi játék. Eszükbe sem jut, hogy pontosan arra van szükségük, amit megélnek akkor és ott. A harc addig áll fenn, míg létre nem jön az elfogadás.

Megbántás kontra megbántódás

Alapjában véve kétfajta bántás létezik: szándékos és nem szándékos. A megbántódás állapota a sértett személy szemszögéből azonban ettől függetlenül jelentkezik, hiszen gyenge pontját éri találat. Így neki teljesen mindegy, hogy szándékos volt a sértés, vagy sem.

Szándékos esetekben a támadó személy érzelmi világában mindenképpen harc van, hiszen békés lelkiállapot nem igényel kompenzációt az agresszió eszközeivel. Tehát a probléma ebben az esetben elsősorban a megbántó lelkivilágában van jelen. Egy fel nem dolgozott fájdalom folytán valamire érzékenyen reagál és tudjuk, hogy a legjobb védekezés a támadás. Ezt az érzést a tehetetlenség érzése hozza létre a támadóban. Akit szándékosan akarnak megbántani, ezt a tettet megélheti áldozatként vagy akár független külső szemlélőként is, érzelmi stabilitásának függvényében. Ha az áldozat szerepet magára veszi, annak szintén egy fel nem dolgozott fájdalom az oka, ami további vizsgálódásokra ad okot.

Nem szándékos esetben a támadó fél nem tudja magáról, hogy tetteivel vagy szavaival bántja a másikat. A megbántódott személy áldozatként tekint magára, haragot érez a másik iránt saját fel nem dolgozott élményeinek köszönhetően.

Tehetetlenségből teljesség

Amivel egy embert ki lehet kergetni a világból, arra a legérzékenyebb. Az érzékeny pontjaikat sokan nem is ismerik. Ha viszont felteszik maguknak a kérdést, hogy mire ugranak azonnal, máris közelebb kerülnek magukhoz. Így már eseményről-eseményre szépen vissza lehet görgetni a folyamatot az alapokig. Tegyük fel magunknak a kérdést: „ Mikor, milyen helyzetekben vagyok tehetetlen?” A megbántottság állapota nagyszerű alkalom arra, hogy az ember közelebb kerüljön önmagához, hogy fejlődjön a tökéletességhez vezető úton. Amivel meg lehet bántani egy embert, ott hiányzik a stabilitás, ott van az érzelmi káosz, ott van a baj. A stabilitáshoz tehát először rombolni kell. Rombolni az elvárásokat, az ideálképeket, az önmagunkról alkotott hamis képeket és megtanulni megköszönni a leckéket.

A megfigyelés módszere

Minden ember tehet önmagáért annyit, hogy az ő számára sértődésre okot adó esetekben megpróbálja kívülről megfigyelni a bántó történésben szerepet játszó feleket, így önmagát is. A következő kijelentésekkel és önmagunknak feltett kérdésekkel oldhatjuk a belső feszültséget: „Biztosan van valami fájdalma, amiért így nekem támadt.” „ Vajon mi okozhatja a problémáját?” „Vajon hogyan tudnék rajta segíteni?” „ Engem ez miért érint ennyire érzékenyen?” „ Mikor éreztem legutóbb ezt az érzést?” „ Biztosan történt velem valami, ami miatt ennyire érzékenyen reagálok.” Egészen odáig is eljuthatunk, hogy a végén még hálásak leszünk tanítómesterünknek. Ez az a pont, ahol a megbocsátás már nem kérdés. Mert megtanulható, hogy mindennek oka van.

Minden egyes lelkiállapot egy bizonyos energetikai rendszerben működik. Az történik velünk, amit érzünk. Érzelmeinket viszont generálni és változtatni tudjuk, így a velünk alakuló történéseket is irányíthatjuk. Elsősorban az egyén tehet arról, amibe belelép. Teljesen mindegy kivel találkozunk és mi történik. Pontosan arra van szükségünk, ami akkor és ott van. 
www.dardaiviktoria.hu